Olìvia története

Sziasztok!

Több anyukából erőt merítve, gondoltam csatlakozom én is a mi történetünkkel.

2015.05.17-én 35 hetes terhesen itthon lefeküdtünk a nagyobbik lányommal. Hajnali 2 körül elfolyt a magzatvíz egy része (még jó hogy anyukám az alsó szomszéd) startoltunk a kórházba. 2015.05.19-én megszületett Olívia. (2300g 45 cm óriás baba 😀 ) időben hazajöttünk, mert jól evett, így gyarapodtunk. 3 hónap múlva kezdődött…. Kiütésekkel. Meg sem lepődtem, (Annánk is ekcémás volt) elkezdtük a köröket futni. Bőrgyógyász orvos írt mentes tápszert, teltek a hetek, Olívia bőre nem hogy javult, rosszabb lett (mert a tápszert persze nem ette még), hát kiváltottuk mással, orvosi javaslatra.

Hetek múlva is katasztrófa volt, mint egy leprás úgy nézett ki, elkezdtem aggódni, hogy ez más lesz mint puszta kiütés, érzékeny bőr miatt. Januárban kórházba kerültünk kruppos roham miatt (10 percen múlt, hogy él a lányom, még jó hogy apa gyors kocsit vett). Még ott sem gyanakodott senki a tápszerre, meg sem vizsgálták, mitől lehet, csak orvosolták a problémát és Ámen. Még megettünk januárban 5 üveg antibiotikumot és horror lett minden. Nem aludtunk, Olívia sem, egész éjjel ordított (már én is tudtam volna). Akkor mondtam, hogy menjünk valamerre, mert nem bírom tovább. Gasztro, bőrgyógyász hetekig, vérvétel, negatív tesztek…. Tünet maradt. Kiadtunk 250.000Ft-ot egy egész patikányi krém volt itthon, és senki nem segített. A pontot az tette be, amikor már lázas volt a bőre miatt, és hazaküldtek egy Ceumed krémmel, ugyanis közöltem, hogy nem vagyok hajlandó befeküdni egy ROTÁS kórterembe. Hazajöttünk, kibőgtem magam, elkezdtem Pestre telefonálgatni, sehol nem tudtak rövid időn belül fogadni. Leültem,es ordítottam, hogy ennyi volt, befejeztük. Én vagyok az anyja, majd én megmondom mi lesz. Elvettem minden ételt, adtam neki a Pregomint 2 hétig. Csak azt! És láss csodát: bevált. Addigra okosabb lettem hála a sorstársaknak, és tudtam, mivel kezdjek visszavezetni, vagy mit ne adjak. Olívia 18 hònapos jól fejlett, tej-tojás-szója allergiás törpe rambó. A gasztrora csak kontrollra járunk, hogy bólogasson a doktornő (nem olcsó bólogatás ez ).

Mi így élünk, elfogadtuk, nagyon jól kezeljük már, és tünetmentesek vagyunk. Kis városunkban januárban nyitom meg a speciális igényeket ellátó boltomat, mert nálunk elég nehéz az élelmiszer beszerzése. Én így segítek majd másoknak (remélem), tisztelegve a sok anyuka előtt, akik nekem is segítettek.

Hozzászólás